Sziasztok!
Nagyon nehéz elkezdenem, sok kellett ahhoz, hogy ide jussak, hogy kiírjam magamból. Fiatal vagyok, 28 éves lettem nemrég erre sokan rávágjátok, hogy még előttem az élet, nem is gondolom ezt én sem másképp, de mivel mindenki a maga szintjén szenved, engedek némi bepillantást az én életembe.
Szerető családban nőttem fel egy vidéki városban, nem voltunk különösebben gazdagok, saját ház, autó, némi megtakarítás, semmi kiemelkedő. Elköltöztem otthonról 18 évesen, h szerencsét próbáljak (igen, nekem sem a diplomával lettek meg az első millióim, milyen meglepő), de az akkori kapcsolatom miatt sokat akkor még nem kockáztattam, szerettük egymást nagyon, pár év után össze is költöztünk és imádtam minden percét. Eltudtam már akkor is képzelni, hogy nyaralni bérelt repülővel menjünk így kis idő után mikor az életed az egyik oldalon teljesen rendben van, elkezdesz lehetőségek után kutatni, hogyan élhetnétek mégjobban. Otthon nem sok sikerem volt bármibe is kezdtem, mondjuk nem meglepő, de politizálni itt most nem fogok. Több se kellett, rájöttem hogy nekem külföldön van a helyem, szerelmemet sikerült meggyőzni, hogy jó lesz ott nekünk és miután a családnak is beadtuk, otthon hagytuk mindenünk és elindultunk nyugatra. Élveztem az elején, hogy a legkisebb felelősséggel járó munkával itt annyi pénzt kerestem, mint otthon vállalkozóként a legjobb hónapjaimban. El is kényelmesedtem, letettem a repülőről is, a környezetváltozás talán még jót is tett a kapcsolatunknak (egy ideig) és jól éltünk végre anélkül, hogy izgulni kéne a legkevésbé is, hogy mi lesz holnap (na ez nincs otthon!).
Gyorsan jutottunk egyről a kettőre még az alap munkáinkkal is, de egy év után eljött az a pont mikor kedvesem elhagyott. Életemben ennyire padlón nem voltam, mint akkor. Régóta érlelődött benne már az elhatározás de annyi év után ő is félt kimondani aztán egy Februári napon csak elmondta mi bántja, de addigra már késő volt (lányok, faszom, ha valami nem tetszik, tessék szólni! AZONNAL).
Röviden felvázolom mi jött ezután:
-1 hónapig nem tudtam 1 óránál többet aludni
-közben az ideg is szétbaszott teljesen, mert ugye az élelmesebb nők azért nem kilépnek egy kapcsolatból hanem váltanak, főleg ha olyan kikúrt jó külsővel áldja is meg őket a sors, mint az övé
-napi 16 órát ő járt a felyemben, ez 1 év után csökkent 10 óra alá, rengeteg harag és gyűlölet volt bennem, amiatt ahogy a szakítás után az életünk alakult, mindent ő érte, mi értünk csináltam és bizonyos körökben még én voltam a szemét szakítás után, aki ezt meg is érdemelte, persze lehet hogy így van, de én nem így gondolom
-találkozgattunk még utána néha, muszájnak éreztem, hogy lássam és tudjam, hogy mi történik vele, mégiscsak éveket éltünk együtt, így kiszakítani egy embert a másik életéből nem lehet, óriási űrt hagy maga után.
-lassan 5 éve, hogy elváltunk és 1 éve nem tudok róla semmit szinte, nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá, (most jön a meg kell tanulni felejteni duma, faszom, emberek tucatjait sikerült elfelejtenem, sőt ha találkoznánk meg sem jegyeznélek, rengeteg meditálás és training van, hogy eltudjam engedni, de nagyon nehezen megy, de erről majd bővebben)
-üres kapcsolatok, önmagam keresése, pótcselekvések, drogok és kurvák
...hát mégse lett olyan rövid.
Sikerült nekem is találni viszonylag hamar új nőt, de az hazugságon alapult, egyfajta verseny hajtott, h nemá' őt basszák én meg recskázhatok egész nap, nem, lett nőm, de kinek hazudtam? Magamnak, egy a régi barátnőmmel töltött délután többet ért szimpla beszélgetéssel, mint egy maratoni kúrás az újjal, pedig skillesebb volt ;).
Le is építettem hamar az újat, különben is csalta a pasiját. Közben a munkámból is kirúgtak, nyilván nem voltam túl vidám azokban az időkben és hibáztam is, így kellett lennie. Onnantól jött a szárnybontogatás és a felemelkedés -anyagilag, érzelmileg most is szar-.
Folyt köv....